Óriáslépés a nyolc közé jutás felé!

A kupamérkőzés más, mint a bajnoki. Teljesen más a logikája. Volt időnk ezen gondolkozni a mérkőzés első felében, mert – mondjuk így – nem követték egymást futószalagon az események. A kupameccs ugye más, mert nem kell azonnal döntésre vinni a dolgot, mint ahogy igaz az is, hogy egy rosszabb eredményt is lehet korrigálni. De, az egyre jobban szitáló esőben a pályán a játékosok aligha a kupameccsek logikáján filozofáltak – futballoztak, ha nem is túl nagy elánnal. Viszont, a látottakból visszaköszönt a kupalogika: mindkét csapat „ráért”…
A Videoton azért, mert a játékosok okkal bízhattak abban, hogy többet tudnak a futball tudományából, mint az ellenfél, a Haladás pedig azért, mert – ezt igazolta a második félidő is – minden perc ajándék, amíg 0-0-ra állt a meccs.
A fordulás után nagyobb sebességfokozatba kapcsolt a Videoton, nem is kellett sok ahhoz, hogy eldöntsük a meccset. Az, hogy a csapat első két találata „csak” tizenegyesből esett, ne tévesszen meg senkit. Egyrészt tiszta, vitathatatlan büntetők voltak, másrészt a meccsnek ebben a periódusában már egyértelmű fölényben játszott a csapat, a futball normális logikáját igazolva szépen bedarálta a Vidi a Haladást.
A 3-0 tekintélyes fölény, a Vidi nagy lépést tett a legjobb nyolc közé jutás felé. A párharc második meccsét december 11-én játsszuk Szombathelyen – ha Tél tábornok is úgy akarja.