Váratlanul jó, tavaszias időben, inkább tapogatózó, mint magas szintű játékkal telt az utolsó Ligakupa középdöntőnk első félórája.
A Tujvel - Papizsanszkij, Novakovic, Radovics, Fejes - Rása, Ponczók, Kocsis G. - Móri, Olasz, Baracskai összeállításban játszó Vidi nem futballozott rosszul, de ahhoz, hogy feltörje Szpari védelmét, többet kellett volna a szélen próbálkozni.
A kritika az enyhe fölénnyel játszó fehérekkel szemben csak ennyi lehetett, és lám, a 37. percben a vezetőgólunk is az oldalvonal mellől induló támadásból, igaz rögzített játékhelyzetből született: Baracskai csavarta középre a labdát, amely a vetődő Vojinovics kapusról az ötösön belül álló Zseljko Kovacsevicsre, onnan pedig a hálóba pattant. 0-1.
A szünetben Varga István hármat cserélt, lejött Novakovics, Móri és Olasz, beállt helyettük Papucsek, Máté és Babos. De, biztosan nem ez volt az oka annak, hogy a második játékrészben - mondjuk így - még kevésbé volt öldöklő az iram. Miközben sor került két újabb cserére, beállt Szolnoki (az 58. percben Rása helyére) és Kerékgyártó (a 71-ben, Papizsanszkijt váltva), szépen lepergett a második félidő filmje is: egyetlen igazi akcióról számolhatunk be, Szolnoki középen, a támadóharmadba lépve lövésre szánta el magát és rúgott egy pengő kapufát.
Gólt viszont sem ő, sem más nem szerzett, így a Videoton ellenfelénél jobban futballozva, különösebb erőlködés nélkül nyerte meg utolsó Ligakupa-középdöntőjét. A Vidi 11 ponttal, a második helyen végzett a Loki mögött a csoportjában: alkalmasint az egész sorozatra igaz, hogy egyetlen mérkőzés, a DVSC-TEVA elleni hazai találkozó kivételével jól futballozott csapatunk,és a Ligakupa sok fiatal játékosunknak adott lehetőséget arra, hogy felhívja magára a figyelmet.
Varga István a mérkőzés után elmondta, a csapat hasznos mérkőzést játszott, amely jól szolgálta a felkészülést a hétvégi, Ajka elleni bajnokira.
Szerző: Wéninger Ákos